Ami nem vagyok

Sziasztok!

Sokat gondolkodtam, hogy vajon hogy lenne érdemes elkezdeni ezt a blogot. Miről kéne először írni? Megvan, hogy mik azok a dolgok, amikről beszélni szeretnék, de valahogy nem lehet eldönteni, mivel kezdje az ember.

Így hát csak ülök, meredek az üres lapra, és gondolkodom.

Aztán az jut eszembe, hogy valamiféle bemutatkozással kéne kezdeni. Talán... De hogy? Milyen formában?

Leírhatnám, hogy a kedvenc színem a bíbor, a kedvenc állatom a farkas, a kedvenc fagyi ízem pedig a homoktövis, de aztán érzem, hogy nem ez a megfelelő irány.

Felsorolhatnám, hogy mi vagyok, de ezt már megtettem a blog leírásában, így végül úgy döntök, inkább azt írom le, hogy mi nem vagyok:

• Nem vagyok már leány. Május óta hivatalos asszonyi státusszal rendelkezem, Isten és az Állam által elismerve. Azt nem állítom, hogy már gyermek sem vagyok, mert hiszem, hogy egy kis gyermeki lélek mindenkiben benne ragad. Kiben több, kiben kevesebb. Azt hiszem esetemben a "több" felé hajlik a mérleg.

• Nem vagyok már tanuló. Se általános iskolában, se gimnáziumban, se egyetemen, bár mindháromban koptattam eleget a padot. Annak ellenére, hogy diplomám szerint irodalmár vagyok, rendezvényszervezőként és könyvtárosként dolgozom, és a karrierista becsvágy teljes hiánya miatt nem is nagyon igyekszem ezen változtatni.

• Nincsen unalmas életem. Fiatalabb koromban rettegtem minden változástól. De főleg az iskola/nagy betűs élet közötti váltástól. Aztán néhány éve rádöbbentem, hogy ha az ember körül nincsenek változások, akkor fél pillanat alatt bele tud fásulni az életbe. Ha nincsenek újdonságok, kihívások, kalandok, akkor nincs is nagyon értelme élni. Így hát most már inkább tárt karokkal fogadom a változásokat, és ha valamelyik kellemetlen vagy fájdalmas lenne, akkor igyekszem hátrébb lépni, és meglátni az okot, értelmet, gyümölcsöt mögötte/benne. Ez persze nem mindig sikerül, de mindig van egy holnap, hogy újra próbálkozhassunk.

Ahhoz képest, hogy nem tudtam, hogyan kezdjek neki ennek a blognak, máris mennyi mindent sikerült összehordanom ide, mint ahogy a szél a faleveleket gyűjtögeti.

Ez lenne talán minden így elsőre, ami már nem vagyok, de ami nem zárja ki, hogy még akármi is lehessek :)

Örülök mindenkinek, aki ide érkezik, hogy olvasson vagy beszélgessen, s remélem jól fogjátok érezni magatokat, és valamivel gazdagodtok, mikor itt szétnéztek.